Amikor a fejvadászok hátbalövik magukat…
Friss esettanulmány. Kivéve a tanulmány részt, mert csak úgy leírtam az eseményeket… : )
Egyik ügyfelemet (mióta segítek kezelni az online megjelenéseit) havonta 2-3 alkalommal megkeresik cégek és fejvadászok, hogy ezt-azt ajánljanak. Ezek többnyire „átlagos“ megkeresések. Tudod: erre és erre keresünk embert, láttunk az anyagaidat, ilyen és ilyen ajánlatunk van, eljönnél-e egy interjúra? Az első benyomások és az ajánlat alapján aztán eldől, hogy elfogadja-e a meghívást vagy sem. Normális esetben ez így működik.
Most azonban érdekes dolog történt. Kb. 3 hete egy hölgy megkereste a (nevezzük X-nek a céget) X-től. Szokásos kezdés, az egyik ügyfelünk jókat mondott rólad, volna-e kedved beszélgetni egy kicsit telefonon bármilyen elkötelezettség nélkül. (Nem, nem emeltdíjas telefonszámon! : ) ) A válasz igen volt, erre kérte a hölgy, hogy küldjön önéletrajzot, megnézik, majd jelentkeznek. Ügyfelem elküldte a kért anyagot, majd várt az ígért hívásra.
Hívás nem érkezett, de egy hét múlva a cég egy másik munkatársától érkezett egy levél, hogy mivel az ügyfelem jelentkezett x pozícióra, itt van ezer űrlap, töltse ki, és majd utána eldöntik, hogy akarnak-e interjút vele vagy sem.
Egy olyan pozícióról van szó, amire az ügyfelem akkor se jelentkezne, ha lila gumimalacok potyognának az égből.
Lövésed sincs?
Ez így nem oké, valamit lépni kell. Ügyfelem küldött nekik egy határozott, de korrekt levelet, hogy „halihó, erről nem volt szó, légyszi tegyétek rendbe, és ha bekerültem bármilyen adatbázisba, akkor azonnal vegyetek ki onnan, és továbbra is nyitott vagyok az először említett telefonos beszélgetésre.“
Azóta eltelt megint egy hét, de válasz azóta sem érkezett…
Update: egy hétre rá érkezett válasz, hogy jah, tényleg, bocsi. …és akkor most mit gondol az ügyfelem, hogyan haladjanak tovább? (Dzsízösz.) Ő mondta, hogy az említett telefonhívásra továbbra is kész.
Update 2: azóta – már több hete – ismét semmi reakció.
Nagy Krisztina l Vérnyúl
karriermarketing tanácsadó
