Túl nagy az arcod? Fogd vissza az interjún!
Túl nagy az arcod? Fogd vissza az interjún!
avagy interjú egy önjelölt szupermennel.
Egy közelmúltbéli megtörtént esetet regélek most el. Álljon itt negatív példaként, hogy mit ne tegyünk egy interjún. Még akkor sem, ha azt hisszük, hogy mi vagyunk az űbermájszterek az adott területen.
Az adott multi elég profin és összeszedetten végzi a kiválasztást, nem húzzák a pályázók idejét, nem kell ezer körben visszatérnie. Először a HR-es kolléga beszél a jelölttel, felteszi az „általános“ kérdéseket, felméri a nyelvtudást, majd amikor ezzel végeztek, akkor azonnal következik a szakmai interjú.
A szakmai interjút két szakértő végezte, a történet tőlük származik.
Jelöltünk lazán hátradőlve, lábát az ölében keresztbetéve, meglehetősen „lazára vette a figurát“. Ez még önmagában nem is lenne egy véres probléma. Azonban emberünk nem csak a testbeszédében, de a verbális kommunikációjában is azt sugározta, hogy nem is érti, minek ül ezen az interjún, hiszen neki ez az állás már a zsebében van.
Az adott pozícióhoz kapcsolódó alap szakmai kérdésekre korrekt, de nyegle válaszokat adott. Ekkora magabiztosság láttán a kiválasztást végzők úgy vélték, hogy mélyebben is belemehetnek a szakmai kérdésekbe. Itt keletkezett némi zavar az erőben, és emberünkben. Azután amikor az interjúztatók rákérdeztek a korábbi tapasztalataira, akkor megvonta a vállát és odavetette, hogy nem érti, miért van ezekre a kérdésekre szükség.
Felmerült a kérdés, hogy miért szeretne eljönni a jelenlegi munkahelyéről, mire azt válaszolta, hogy ő ugyan nem akar onnan eljönni. Nagyon is jól érzi magát.
Majd megkérdezte, hogy vajon sokáig fog még tartani az interjú, mert ő sietne…
Az megbeszélés végén pedig a győztesek bizonyosságával az arcán vált el az interjúztatóktól.
A HR-es részéről nincs első kézből információm, az ő értékelését nem ismerjük, csupán az adatot, hogy a jelölt árban is meglehetősen magasra pozicionálta magát.
A két szakértő és a HR-es megbeszéléséről azt lehet tudni, hogy mindkét szakértő annyit mondott, akkor járulnak hozzá a jelölt felvételéhez, ha nekik nem kell vele dolgozniuk.
Nos, talán nem meglepő, de a cég nem ajánlott munkát a jelöltnek.
Pályamarketing szempontból miért érdekes ez az egész?
A pályamarketingednek része a kommunikáció, a viselkedés, ahogyan “előadod” magad az interjún.
- Azt sugárzom, hogy végtelenül profi vagyok, engem nem lehet megfogni szakmai kérdésekkel. Valóság: de igen, meg lehet. Máris nem vagy hiteles. Hoppá.
- Felvételizni jövök, de semmiféle érdeklődést nem mutatok az adott cég iránt, a jelenlegi cégemet szeretem. Eredmény: nem gondoljuk, hogy lojális kolléga leszel, ha felveszünk. Téged nem is érdekel a “potenciális ügyfeled”, akinek el akarod adni magad.
- Túl sok pénzt kérsz a portékádért. Nem jól mérted fel a piacodat, nem tudod, hogy mennyit adnának azért a “megoldáscsomagért”, amit Te ajánlasz. Sajnálatos, hogy a vevőd jobban felkészült, ő ismeri a piaci árakat, azt is, hogy most mennyibe kerülsz.
- Sürgeted a potenciális vevődet? Nem jó ötlet éreztetni vele, hogy szerinted nem ő a főszereplő ebben a buliban.
- Te szeretnéd megmondani a vevőnek, hogy szerinted mi fontos és mi nem? Neked tényleg nem számítanak az ő igényei? Így hogy akarod eladni magad?
Nagy Krisztina l Vérnyúl
karriermarketing tanácsadó
